Puci történetének kezdete

1998 tavaszának egyik reggelén fura hangokra lettünk figyelmesek. A régi utcafronti ház pincéi felől kiszürödő hangok leginkább csecsemősírásra hasonlítottak. Az egyik pincetárolót kinyítva egy kölyökmacska rohant fel a lépcsőn és eltünt az udvaron. Elindult a kutatás, a házakkal és téglakeritéssel körbevett belvárosi udvaron.

Édesanyámmal nemsokára meg is találtuk egy Thuja tövében megbújva a reszkető cicát. Felmerült a kérdés, hogy került a pincébe, amikor annak ajtaja zárva volt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az utcai pinceablakon dobhatta be valaki, mivel az ablak eléggé romos állapotban volt.

Mivel ekkor már volt macskánk, nem szándékoztuk magunkhoz venni. A sors mégis máskép "rendelkezett".

Megsajnálva a kis nyavajást, megpróbáltuk megetetni. Édesanyám kézből próbálta etetni, aminek az lett az eredménye, hogy a cica a tűhegyes fogait anyukám újjaiba mélyesztette. Ne tudott különbséget tenni az étel és az élő hús között. 

Továbbiakban már csak tányérba kapott enni, hogy elkerüljük az ilyen baleseteket.

Óráról órára, méterről méterre, de egyre közelebb édesgettük a kis jövevényt. Végül már a konyha lépcsőjére letett tányérból falatozott a kis csibész. A kisház bejáratát átlépve már egészen otthonosan érezte magát. Körbejárt a lakásban és mindent megszagolt.

Érezhető a feszültség, egy másik macska szagát érezte mindenütt. A mi macskánkét, a neve Artur, aki egy három éves fekete-fehér tarka kandúr volt. Éppen csavargott a környéken, de estére mindig előkerült, hisz a hasa "jelezte", hogy ideje hazamenni.

A szagok mindent elárultak, hiszen Puci lány macska lévén rögtön felfigyelt egy kandúr macska szagára. Tartottunk is a találkozótól, mert ismerve a kandúrokat nem kegyelmeznek az idegen macskáknak.

Eljött az este. Van egy jövevény és van egy hazatérő, éhes kandúr. A legrosszabtól tartva Pucit beengedtük a szobába, hogy ne egyből, szemtől-szembe találkozzon a ház "urával". Artur bejött, körbe szaglászott és hirtelen megtorpant. Morgott egyet, de az éhség nála is nagyobb úr, így elkezdett falatozni a tányérjából. Mikor befejezte elindult a szoba felé, ahol a gáz-konvektor elött volt a szőnyege, melyen mindig aludt. A szoba ajtót zárva találta.

Artur velem a konyhában, Puci anyukámmal a szobában. A bemutatkozás a szobaajtó üvegén keresztül történt. Mikor felemeltük és az ajtóhoz vittük őket, Puci felborzolt bundában fújt, Artur meg furán nyávogva kaparta az üveget. Végül beengedtem, de a csata elmaradt. A helyére vonult és onnan szemlélte az új társát, aki anyukám ölébe ülve szintén felmérte leendő partnerét. Másnaptól már egy szőnyegen osztoztak, sőt egy tányérból ettek.

Soha jobb kezdetet!

Tovább»